Jómagam is használtam többféle szorítót. Működtek,  szorítottak, vagy éppen nehezek voltak – főleg mire felhelyeztem néhányat –, de végül össze lehetett velük ragasztani egy szekrényt.

Aztán egy ponton kipróbáltam a Box Clampet. Elsőre nem tűnt látványos változásnak és nem volt tűzijáték sem. De könnyen haladtam, nem kellett egy harmadik kéz. Egy konyhabútor felső elemre pedig elég volt kettő. Könnyen a helyére emeltem egy 1200 mm-es szorítót is, és nem bosszankodtam azon sem, hogyan tegyem félre a száradó korpuszelemet. Persze-persze, az ember “erős”, de ötven felett itt fáj, ott fáj… érted, ugye?

Akkor jöttem rá, hogy ez az a döntés, amit nem racionálisan indokolsz, hanem visszatekintve értesz meg. Amikor már nem azt számolod, mennyibe került – hanem, hogy mennyi bosszúságtól kímélt meg. Azóta egyszerűen nincs kedvem mással dolgozni.